II. rész a Press Junketről
.jpg)
Rob: Valamilyen módon. Amint valaki ezeket a filmeket sorozatláncként emlegeti - mint ahogy egy láncolat a Burger King, vagy a Subway - a nagykutyák rákapnak és tetszik nekik ha valami ekkora sorozattá növi ki magát. Színészként ez elég ijesztő. Úgy érzed mintha nem lennének szabályok. Ez egy hatalmas gépezet, ami egy kulturális terület részévé válik. Elég rémisztő, mivel csapdába esel és az utána következő változásoktól meg fogsz ijedni. És ez a legrosszabb dolog ami történhet.
Kérdés: Ismertebb vagy az Egyesült Királyságban mint amikor itt vagy?
És ha így van, akkor miért?
Rob: Igazából nem tudom. Hozzászoktam, hogy Angliában képes voltam kimenni az utcára és jól éreztem magam - mint mikor Amerikában jöttem ki először. Úgyhogy jobb bánásmódot kapok Angliában. Ez amolyan általános angol hozzáállás. Ösztönösen jön nekik. (nevet)
Kérdés: Természetesen mutattál az apuka szerepben?
Rob: Nagyon szeretek gyerekekkel és állatokkal dolgozni, amire mások azt mondják nem csinálnák. Mert az arra késztet, hogy úgy érzed nem is színészkednél - valaki akinek csak nyújtasz dolgokat, hogy reagáljon rá.
Különösen babával dolgozni nagyszerű. De egy baba vagy egy kutya minden jelenetben benne van - ettől minden csak jobb lesz. És ha ez nem így van, akkor csak a kutyát veszi a kamera (nevet). Van pár jó babaszínész is.
Kérdés: Az alatt, hogy "csak a kutyát veszik", úgy érted, hogy...
Rob: mindenhogyan! (nevet)
Kérdés: Nézel valamilyen vámpíros filmet/műsort?
Rob: Igazán szeretem a Pengét. A kedvenc karakterem az újak közül...szeretem...Benjamint (BD2 egyik karaktere). Jók voltak a színészek akik becsatlakoztak és nagyon lelkesek. Még egy ötmondatos szereptől is izgatottak voltak.
Nem annyira sok vámpíros filmet láttam. Nem vagyok antifan, de ez akkor sem egy megszokott dolog amiért az ember rajongana.
Ez olyan mint "én szeretem a zombis filmeket, szeretem a zombikat, csak úgy szeretem őket ". Ez több mint pszichológiai probléma. (nevet)
Kérdés: Visszatudnál emlékezni 2008-ra az első esetre amikor Kristennel és Taylorral találkoztál?
Taylor azt mondta nem emlékszik rá, hogy hogyan találkozott veled.
Rob: Jéé, nem emlékszem rá, hogy bárhogyan is találkoztam volna vele. Akkor találkoztam vele amikor felhúzta a parókáját meg a többi dolgokat. Kristennel a Twilight meghallgatásán találkoztam.
A benyomásom róluk...még mindig próbálom elfogadni, hogy színész vagyok. Mikor a Harry Pottert csináltam emlékszem, hogy Danre néztem, Rupertre és Emmára és úgy voltam vele, hogy "wow ezek a srácok színészek" - ez mély benyomást tett rám és én is az akartam lenni.
Kristennél is így voltam amikor először találkoztunk.
Dannél, Rupertnél és Emmánál még mindig masszívan híres embereknek látom Őket. Furcsa, hogy ugyan az az élményem Taylornál és Kristennél is masszívan.
Köszi megint csak a segítséget Nik :)
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése